Ha azt mondjuk, „Spanyolország”, egy napsütötte, történelemben, hagyományokban és művészetben gazdag országra gondolunk, ahová életünk során legalább egyszer el kell látogatnunk. Spanyolország egy karakteres ország, amely változatos kultúrával és északról délre különböző hagyományokkal rendelkezik. Ha még nem választotta ki, hogy hová menne nyarani, most lehetősége van rá: utazzon Spanyolországban a flamenco ritmusára! Olé !
Kóstolta már a híres paellát?
A paella egy hagyományos valenciai étel, amelynek alapja a kerek rizs (bomba rizs), amelyhez zöldségeket és az udvari állatok húsát adják. A „paella” szó a főzéshez használt serpenyő nevéből származik, a latin „patella”, azaz „kis tál” szóból. A paella a 19. században terjedt el a valenciai régióban. A parasztok étele volt, akik a kerek rizst kifőzték a serpenyőben, hozzáadva a kéznél lévő élelmiszereket. Jó étvágyat kívánunk !
Tudta- e? A felmosórongy egy spanyol találmány
Igen, a padlótisztításra használt mindennapi térgyat, egy spanyol mérnök találta fel 1964-ben. Habár mára ez egy kicsit furcsán hangzik, az 1960-as években a turisták szuvenírként felmosórongyot hoztak magukal Spanyolországból.
Dali, Picasso vagy Gaudi neve ismerősen cseng?
Spanyolország igencsak gazdag a művészetek és a művészek terén, így számos híres alkotást fedezhetnek itt fel:
- Salvador Dalí (katalán festő, szobrász, metsző, forgatókönyvíró és író): leghíresebb festménye „Az emlékezet állandósága” (1931);
- Pablo Picasso (spanyol festő, rajzoló, szobrász és grafikus): A „Guernica” a világ leghíresebb festménye, amely a spanyol polgárháborút ábrázolja, amely 1937-ben tört ki az azonos nevű városban.
- Antoni Gaudí (katalán építész): Sagrada Familia bazilika (1882), Parc Güell (1900-1914), Casa Batllò (1904-1906).
Real Madrid és Barca
Még ha nem is vagy futballrajongó, valószínűleg hallottál már a Real Madrid és a Barça csapatáról, vagy láttad már a mezüket. Ez a két csapat Spanyolország és a világ leghíresebb futballcsapatai. Ha szereti a futballt, nem szabad kihagynia a Clásicót, a Real Madrid és az FC Barcelona nagy mérkőzését.
Találkozunk a Camp Nouban (Barcelona Football Club Stadion) vagy a Santiago Bernabéuban (Madrid), hogy megtudjuk, ki lesz a győztes a két rivális közül!
Egész nap zárt zsaluk és redőnyök?
Ha sétára indul Spanyolország gyönyörű kis utcáin, észreveheti, hogy a házak redőnyei és a zsalugáterei gyakran zárva vannak. Ez nem csak azt jelzi, hogy nincs otthon senki. A redőnyök és a zsalugáterek megvédenek minket a naptól, szabályozzák a fényt, vagy elrejtenek minket a kíváncsi szemek elől, amikor éppen a sziesztánkat töltjük. Tehát ha egy zárt redőnyös héz előtt sétálva horkolást hall, ne lepődjön meg!
Lanzarote, a spanyol Mars
Nem engedhet meg magának egy utat a Marrsra? Most megvan a megoldás: menjen el Lanzarotéra, a spanyol szigetre, amely sok hasonlóságot mutat a vörös bolygóval. Kráterek, vulkánok, édesvíz nélküli, marsi tájak: Lanzarote a Kanári-szigetek negyedik legnagyobb szigete, és a legjobb hely a sci-fi filmek forgatására. Nincs is már teendője, mint megvenni a repjegyet (vagy megépíteni az űrhajót), hogy eljusson oda.
Ha Spanyolország, akkor flamenco! Olé !
A flamenco nem csak egy tánc, hanem egy olyan művészeti forma, amely ötvözi a vokális zenét, a táncot és a zenei kíséretet (ének, tánc és gitár). Elsősorban Andalúziából, de Murciából és Extremadurából is származik. A 18. század végén a legszegényebb társadalmi rétegekben született flamenco eredetét máig rejtély övezi. A „flamenco” szó etimológiája az arab „fellah mengu” szóból származik. Fogd a kasztanyettát, a gitárodat és a sarkadat, és BAILAR-ra fel!
Torro, torro !
De ha nem túl jó a flamencóban, elmehet egy arénába is, és megnézhet egy bikaviadalt (spanyolul „corrida de toros”). A bikaviadal a bikák versenye, amely egy ember és egy bika közötti harcból áll, amelynek végén a bikát megölik vagy megkegyelmeznek neki. A modern bikaviadal a 18. század elején a lovagi tornákból alakult ki. Egy bizonyos Francisco Romero, Rondában, a verseny végén maga kérte, hogy megölhesse a bikát.
Ugyanezt folytatta más arénákban is, és hamarosan profi lett, és így született meg a bikaviadal modern formája. A bikaviadal, bár sokan ellenzik, még mindig nagyon elterjedt Spanyolországban, Portugáliában, Dél-Franciaországban és Latin-Amerikában.
A zseniális hidalgo Don Quijote de la Mancha
Ha a bikaviadal nem kedvére való, a legjobb, ha leül egy hűvös utcában és olvasgat. Mivel Spanyolországban tartózkodik, ajánlott elolvasni Miguel de Cervantes híres középkori regényét, az 1605-ben (1. rész) és 1615-ben (2. rész) írt „A leleményes Hidalgo Don Quijote de la Mancha” című regényt.
Felfedezheti ennek a szegény úriembernek, Don Quijote-nak a kalandjait, aki a lovagi könyvek megszállottja, és beutazza Spanyolországot, hogy harcoljon a gonosz ellen és megvédje az elnyomottakat. A malmokat hatalmas szörnyeknek, minden fogadót kastélynak, a parasztlányokat pedig hercegnőknek látja. Kellemes olvasást kívánunk!
Ki szeretne egy kis „tapast”?
Ha elfáradt a bikaviadaloktól és a flamencótól, itt az ideje, hogy szünetet tartson és megkóstolja a „tapear”, „tapast”. A „tapas” aperitif-vacsorák vagy a spanyol konyha regionális termékein (felvágottak, zöldségek, olajbogyó, sajtok, kagylók stb.) alapuló komplett ételek, amelyeket rendszerint alkoholos italokkal kísérnek.
Egy legenda szerint a tapas a középkorban, X. Alfonz bölcs király uralkodása idején, a 13. században jelent meg. Azt mondják, hogy a király, mivel beteg volt, bort írtak fel neki, és hogy elkerülje az alkohol hatását éhgyomorra, az ital mellé harapnivalóra volt szüksége. Gyógyulása után úgy döntött, hogy a kasztíliai várakban a bort mindig étellel együtt kell felszolgálni, hogy a vendégekre kevésbé legyen hatással az alkohol. Jó étvágyat kívánunk !
